Baráz Ádám
Baráz Ádám (Balassagyarmat, 1987. december 15. - )
Szabadfoglalkozású zeneszerzőként és korrepetitorként valamint magán zeneelmélet, szolfézs és zenetörténet tanárként tevékenykedik.
Korrepetitori munkája során több magyarországi regionális és országos, illetve nemzetközi versenyen vett részt, a Magyar Állami Operaház magánénekeseivel is dolgozott, és közreműködött számos mesterkurzuson.
Zeneszerzői munkássága igen széleskörű.
Több mint 160 befejezett opusza van.
Komponált már szóló hangszeres, vokális, kamarazenei és zenekari műveket egyaránt, valamint versenyműveket is.
Műveiben fontos szempont a hagyományosság, azaz a melódiára, harmóniára és ritmikára épülő zenei gondolatok. Kompozíciói megszólaltak már számos európai országban (Szlovákia, Ausztria, Franciaország, Németország, Belgium, Anglia, Hollandia, Csehország, Spanyolország, stb.), valamint Mexikóban és Kínában is.
2013-2021-igt a Théba Művészeti Szakgimnázium és Szakközépiskola előadója és oktatója, ezzel párhuzamosan 2014-től napjainkig a felvidéki Základná Umelecká Škola Balog nad Ipľom - Művészeti Alapiskola Ipolybalog zongora és kamarazene tanára, korrepetítora.
2018-ban Bécsben Maria Teresa Uribe Reddemann korrepetítora a Vienna Konservatorium - Wien-ben, akivel azóta is tartanak közösen mesterkurzusokat.
2016 őszétől együtt koncertezik feleségéve, Baráz (Yajima) Alisa zongoraművésznővel az AlisAdam PianoDuo formációval. Eddig számos négykezes és két zongorás koncertet adtak Magyarországon, Európában és Japánban.
2020 nyarán a Holdfényestek hangversenysorozat keretében nagy sikerrel debütált a Hegedűs Endre és felesége, Hegedűs Katalin zongoraművész házaspár illetve az AlisAdam PianoDuo alkotta Budapest Piano Quartet formáció (két zongora, nyolckezes).
Gondolat:
„Megítélésem szerint, a zeneszerzők munkája csak ugyan olyan feladat, mint egy mesterszakácsé.
A "rendelést" leadja a Világ és az abból érzékelt feszültség, tisztaság, borzongás, varázs...
A kulisszák mögött zajlik maga a kreálás, a rengeteg hozzávaló pontos ismerete,
a fűszerkavalkád helyes és néha igen spontán, -abszolút nem tudatos- használata, itt-ott néha igen pikánsan, vagy éppenséggel letisztultan, épphogy csak a mindenki által ismert ízek használata az ami beválik.
Ez követi a teríték és az eszköz, a mű megjelenése (zenei érelemben az előadó és a zene szerzőjének személyes és zenei viszonya)...
Majd a felszolgálás, és a fogyasztás, amiért készül is maga az aznapi remekmű.
Lesz akinek nem ízletes, de érdekes, lesz akinek finom, de nem gondol bele mi miből van, csak élvezi.
A Zene a világ legnagyobb Konyhája! Benne minden nemzet megtalálhatja az ínyére való csemegét, és nem marad éhes sem a Szív sem a Lélek.”
Baráz Ádám